Pusztai rockerek a hortobágyi kilenclyukú híd aljáról

Nincs könnyű helyzetben az az előadó vagy zenekar, aki, amely vidékről indul a fővárosba szerencsét próbálni. A hortobágyi illetőségű, ahogy ők mondják, a kilenclyukú híd aljáról feltörekvő Chrome Rt. zenekarnak kitartó munkával, töretlen lelkesedéssel, valamint az emberekbe vetett hitével és bizalmával mára sikerült kivívnia a megbecsülést. Minderről, valamint a zenekar frissen megjelent albumáról Kovács Attila énekes beszélt a Magyar Időknek.

Önmeghatározásukban heart rock zenekarként aposztrofálják magukat. Hogyan értelmezzük a kitételt?

A Chrome Rt. nem csupán egy a sok hard rockot művelő formáció közül, ennél többet szeretnénk. Emberi érzelmeket, szíveket (heart) megcélzó szerzeményeink szándékunk szerint meglehetősen szövegcentrikusak, odafigyelünk a tartalomra. A dallamos, kemény alapokon nyugvó, modernebb hangzásvilággal ötvözött rockzene mellett köteleztük el magunkat, amelyben a népzenei motívumok éppúgy fellelhetők, mint az úgynevezett nemzeti vonal. Persze egyiket sem visszük túlzásba, úgy gondoljuk, megfelelően adagolva a kevesebb több. A zenekar egyetlen hölgytagja, Kenyeres Mirtinke a szintetizátor mellett hegedül is, hiszen civilben népzenét tanít.

Hortobágyi zenekarként mennyire tudják megvetni a lábukat Budapesten, illetve országszerte?

Nem egyszerű ez. A régóta meglévő fővárosközpontúsággal szemben nagyjából háromszoros erőfeszítéssel tudunk bármit is elérni, mint egy hasonló kvalitásokkal rendelkező budapesti banda. Persze sorolhatnánk az ellenpéldákat, mint anno az Edda vagy épp a Tankcsapda, ám jelenleg nem azokat az időket éljük. Meg kell dolgozni a sikerért. A tehetség és a jó zene megkomponálása mellett nagy adag szerencsére is szükség van az érvényesüléshez. De a legfontosabb az alázat és a kitartás. Tizenöt éve működünk, ezalatt akadtak mélypontok, ám az elkerülhetetlen személyi változásokat követően mára egy ütőképes csapat hirdetheti a rock igéjét országhatárainkon innen és túl.

Nemrég új CD-vel jelentkeztek. Történt-e koncepcióváltás a korábbiakhoz képest?

A Valami vár című albumunk a negyedik a sorban. Ha mindezt képzeletben összeadjuk, egyetlen nagy kockát vagy négyzetet alkot. Egyik sem létezhet a másik nélkül, így valamennyi kiadványunk kerek egésszé áll össze. Jellemzően mind más és más, mégis mind egyedi. Immár tradíció, hogy valamennyi albumunkra írunk egy-egy érzelmes, lassú tempójú dalt, s ezekből jó eséllyel közönségkedvenc rocksláger lesz. Mostani lemezünkön az Akkor és ott című szerzemény tölti be ezt a szerepet.

Fontosnak tartja a közönséggel való kapcsolatot? Ismerünk olyan előadókat, akik tisztességgel teljesítik a penzumot, ám nem hajlandók pluszt adni a rajongóknak.

Rendkívül fontosnak tartom. Elmondhatom, hogy énekesként baráti kapcsolatot alakítottam ki több rajongóval. Egy-egy turné vagy koncertkörút nálunk egyfajta baráti találkozót is jelent, hiszen minden alkalommal új ismerősökre, rajongókra teszünk szert. Ezt a körénk csoportosuló baráti társaságot, ha úgy tetszik holdudvart chromereknek nevezzük, sőt dalt is írtunk róluk.

A közönségtalálkozókon sokszor nem is a zene vagy épp a zenekart érintő témák kerülnek szóba. A huszonöt évvel korábban átélt súlyos, életveszélyes betegségem, majd szerencsés gyógyulásom után úgy érzem, több embertársamat, ismerősömet, barátomat tudtam a megszerzett tapasztalataimmal segíteni. Vallom, hogy minden a lélekből indul el és minden az agyban dől el. Mindig van kiút.

Említette, hogy különös gondot fordítanak a dalszövegekre. Megfogalmaztak-e az új albumnak valamilyen üzenetet, létezik-e ars poeticája?

A lemez címadó szerzeményében elmondjuk: Tudom, valami vár rám még, amit rám szabott a föld és az ég. Dobi Bálint dalából kitűnik – s ezt mindannyian érezzük –, hogy nincs vége, nem állunk meg, kell történjen velünk valami pozitív dolog. Dalainkon keresztül ezt a pozitív kicsengést szeretnénk eljuttatni a közönségünkhöz, remélve, hogy utat találnak a szívükhöz, lelkükhöz. De említettem az Akkor és ott tételét is. Azokat a fontos családi kötődéseket, emlékeket boncolgatja, ami a család, a szülő és a gyermek kapcsolatáról szól. Szomorú apropója, hogy a zeneszerző – ugyancsak Bálint – édesapja két esztendeje hagyott itt bennünket. Ugyanakkor bennem az édesapákról általánosságban ötlött fel a gondolat, amelyhez megírtam a szöveget; a két elképzelés találkozásából született a tulajdonképpeni gyermekdal, amely dallamában és versében egyaránt megható.

Akihez eddig nem jutott el a lemez híre, hogyan értesülhet legújabb alkotásukról? Készülnek-e nagyobb szabású bemutatóra

Igen, készülünk egy lemezbemutató koncertre, méghozzá előbb hazai pályán, Balmazújvárosban, február 9-én. Az új, valamint a korábbi három lemez anyagával Budapestre is eljutunk, március 16-án a Trip hajón lépünk fel.

Borítókép: facebook.com