mosolygásban is világbajnok

2018.03.15. 09:00

Márton Anita olimpiai címre hajt

Márton Anita sokféle sportot kipróbált, s végül súlylökő lett. Azt mondja, inkább az atlétika választotta őt, mint fordítva. Olyan jó társaságba csöppent a pályán és olyan gyorsan jöttek a sikerei, hogy nem volt mit tenni, beleszeretett.

Fábos Erika

A sportolónővel még a történelmi világbajnoki győzelem sem feledtette el, hogy a legfontosabb célja az, hogy olimpiai bajnok legyen – olvasható a Vasárnap Reggel legfrissebb számában.

Sporttörténelmet írt. Milyen érzés?

Lassan azt tudom mondani, hogy nagyon jó. Az első napokban inkább csak egyfajta jó érzés volt bennem, hogy na, volt értelme dolgozni, mert teljesítettem, amiért elutaztunk. Aztán, ahogy érkezik hozzám ez a sok szeretet és kedvesség, valahogy átérzem azt is, hogy ez nagyobb dolog, mint az eddigi érmek. 130 ezren látták a közösségi oldalamon a bejegyzést, hogy világbajnok lettem. Szinte hihetetlen, egy magyar atléta azért nincs hozzászokva az ilyen figyelemhez és ünnepléshez.

Érezte, hogy most a legjobb formájában van, világbajnoki címért ment Birminghambe?

Mindenkinek az van a fejében, hogy nyerhet és az elmúlt másfél évben kijött minden lépés, de erős ez a mezőny. Annyira kiegyenlített, hogy szinte cserélgetjük a helyezéseket egymás között. Mindig úgy versenyzek, hogy ha magamhoz képest jól teljesítek, akkor mindegy, hol végzek. Ha most tizenhét métert dobok, az szomorúság lett volna, de ha egy új csúccsal, ezüstöt nyerek, akkor is boldogan jövök haza. Ez egy olyan sportág, amiben lassan lehet építkezni. Nagyon sok monotónia van a felkészülésben, úgyhogy amikor látszik az előrelépés és megtérül a sok gyakorlás, annak akkor is örülök, ha csak picit jobb az eredmény, mint volt.

Az látszik, hogy mindennek tud örülni: mosolygásban is világbajnok. Nagyon nyugodtnak tűnik versenyzés közben és a végén fülig ér a szája.

Pedig nagyon lámpalázas vagyok. Rettenetesen. Nem is lehet véletlen, hogy rendszerint nem az elsők, hanem inkább az utolsó dobásaim sikerülnek jól. Általában jó hatással van rám a versenydrukk, de nem mindig, csomó versenyt el is izgultam végül.

Mit szeret ebben a sportban?

Biztos furcsán hangzik, de azt, hogy rengeteg finomság van benne. Megtévesztő valóban, mert komoly erő kell hozzá, de itt nüanszokon múlik minden. Nincs két másodperc a mozdulatsor, közben pedig rengeteg dologra kell tökéletesen és egyszerre figyelni.

Hogyan lett éppen a dobóatlétika a sportja?

Nagyon mozgékony gyerek voltam, rengeteg mindent kipróbáltam. Lovagoltam, dzsesszbalettre jártam, karatéztam, kosaraztam az iskolai csapatban, súlyt is emeltem: apukámnak ez volt a sportja, fiatalon magyar bajnoki dobogós is volt. Amíg egyszer aztán lementem az atlétikapályára. Olyan jó volt a társaság, hogy ott ragadtam. Én egy elég korán érő típus voltam és idősebbekkel tudtam edzeni, valahogy gyorsan megtaláltuk a hangot és egy nagyszerű csapatba, szinte baráti társaságba kerültem, miközben egyéni sportom lehetett. Jobban megy az nekem, mint csapatban versenyezni. Ki is próbáltam sok ágát az atlétikának: diszkosz, kalapács, gerely, amire megragadtam a súlyoknál. A sikerélmény nagyon sokat jelent és látszott, hogy érdemes foglalkoznom a dobóatlétikával, mert nagyon gyorsan jöttek a komolyabb eredmények.

Láttam, hogy már az első versenyeredményeivel bőven magasabb korosztályokban is nyert volna, öt év alatt magyar bajnok lett, miközben amikor nézem az eredményhirdetéseknél, mindig a legkisebb az érmesek között.

Igen, a 172 centimmel az alacsonyabbak közé tartozom, elmondhatom, hogy nagy riválisaim vannak, a többség tíz centivel magasabb nálam. Sokat hallgattam is, hogy túl kicsi vagyok ahhoz, hogy igazán nagy versenyző legyek.

Még szerencse, hogy nem hiszékeny. Azóta minden versenyszámában magyar bajnokságot nyert, Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes és most világbajnok lett.

Azért akkor, nem esett jól, igaz bennem van egy olyan tulajdonság, hogy azért is megmutatom. Még az is lehet, hogy jót is tettek a károgók. Visszatérve a testmagasságra, előnye is van ennek, mert így meg robbanékonyabb tudok lenni. Az is sokat számít ugyanis, hogy milyen erő van az ember lábában és nekem az erősségem, hogy elég gyorsak a lábaim.

Edzője, Eperjesi László a verseny után azt mondta, a tanítványai eredményére ugyanolyan büszke, mint arra, hogy még senki nem feküdt műtőasztalon. Ennyire veszélyes ez a sport?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha valaki türelmetlen, vagy nem tudja hol a határ, nagyon gyorsan elhasználhatja annyira a testét, hogy a sérülések, idő előtt tönkreteszik. Biztosan én is lehettem volna előbb érmes világversenyeken, de az edzőm fontosnak tartotta, hogy fiatalon ne terheljen túl, éppen azért, hogy amire valóban formába jövök, legyen lehetőségem nagyot teljesíteni.

Az utolsó dobáshoz már világbajnokként ment ki, más volt ezzel a tudattal dobni?

Úgy kisétálni a dobókörbe, hogy már tudtam, hogy én vagyok a világbajnok, az fantasztikus érzés volt. Belül már akkor nagyon örültem. Talán éppen ettől éreztem úgy, hogy képes vagyok túldobni addigi önmagamat. Hatalmas belső energiákat szabadított fel, az a visszafogott boldogság. Sok minden lepörög fejben ilyenkor. Nagyon hosszú volt az út idáig, rengeteg munka van az eredményben: 17 év. Amikor átadták az érmet, ez mind eszembe jutott és amikor megszólalt a himnusz, az volt az én pillanatom. Onnantól megállíthatatlanul jöttek az érzelmek.

Ha már az érzelmeket említi. Ahogy olvastam ez az év nemcsak a világbajnokság miatt lesz emlékezetes.

Valóban, októberben férjhez megyek, de miután tíz éve együtt vagyunk Zsolttal, ez azért nem lesz olyan nagy változás. Iskolai szerelem a miénk, ami mai napig tart. Nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen megértő és együttműködő. Sokat számít, hogy stabil háttérrel versenyezhetek, amit ő és a családom jelentenek nekem.

Mivel piheni ki magát ilyenkor?

A párom és a család az, ami legjobban feltölt, aztán van egy foxi és egy golden retriver kutyusunk, szeretek velük nagyokat sétálni, sokat olvasok, de mondjuk most éppen annyi időt leszek itthon, amíg kiteszem a szennyest a bőröndömből.

Azt mondta, azért vállalja az interjút, hogy népszerűsítse a sportágat. Szükség van rá?

Igen, még mindig nincs olyan lobbink, mint egy pár olyan sportnak, amelyik nem hoz hasonló eredményeket. De, én azért emlékszem még, honnan indultam, milyen körülmények között kellett edzenem. Ahhoz képest nagyon sokat javult a helyzet és abban is támogatnak, hogy csak a versenyzéssel foglalkozhassak. Békéscsabán elkötelezett a város a sporttámogatásban, rengeteget segítenek. Meg is van az eredménye, egyre több kisgyerek jön le atletizálni, éppen ezért vállalok gyakran iskolai előadásokat is, mert örülnék, ha lenne utánpótlás.

Egy világbajnokságot érő dobásnál, mi kell jobb? A verseny után már rögtön a technikájáról beszélt és a 20 méteres álomhatárt emlegette. Miért?

Azért, mert nagyon kézzelfogható közelségben van. Két éve kergetem, de még mindig nem sikerült elérnem. Sokan mondják, hogy ha sikerül teljesíteni, az hatalmas lökést ad és elindulnak a még komolyabb eredmények. Ez tényleg megint egy lélektani határ lesz és türelmetlenül várom, mikor sikerül átlépnem rajta.

Azt mondja, most van élete legjobb formájában. Meddig tervez?

Szerintem minden sportoló álma az olimpiai aranyérem. Engem is ez hajt, úgyhogy 2020-ban Tokióban még nagyon szeretnék ott lenni, 31 éves leszek akkor, elvileg az még a zenitje ennek a sportágnak. Más most nem is érdekel, csak ez a két év.

És utána, mondjuk a civil életben mihez kezd majd?

Kislánykorom óta tudom, hogy gyerekekkel akarok foglalkozni. Sokáig óvónő szerettem volna lenni, aztán megismertem a párom, Zsolt testvérét, aki Down-szindrómás. Nagyon szeretem őt és az ő hatására egyértelműen a gyógypedagógia felé vettem az irányt. El tudom képzelni, hogy segítségre szoruló gyerekekkel foglalkozzam miután véget ér az aktív időszakom a sportban. Igaz, az edzői képesítést is megszereztem és egyre gyakrabban megfordul a fejemben, hogy a sportág közelében maradok és itt foglalkozom kicsikkel.

 Névjegy:

1989. január 15-én született Szegeden.

2001-ben kezdett atletizálni a Szegedi VSE színeiben és már 2002-ben korosztályos bajnok lett súlylökésben és diszkoszvetésben.

2006-ban súlylökésben felnőtt magyar bajnok lett szabadtéren és fedettpályán is, ezt azóta tizenkétszer megismételte.

2007-től a Békéscsabai AC versenyzője lett.

A 2014-es Európa-bajnokságon bronzérmes volt súlylökésben.

A 2015-ös és 2017-es fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságot megnyerte.

2016-ban bronzérmes volt Rio de Janeiroban az olimpián.

A 2017-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett.

2018. március 2-án a birminghami fedett pályás világbajnokságon 19,62 méteres, új országos rekorddal világbajnok lett.

2014 óta, négyszer volt az Év magyar atlétája.

Kiegészítő sportágaiban, súlyemelésben kétszeres, diszkoszvetésben tizenegyszeres magyar bajnok.

Borítókép: Márton Anita a 2018-as vb-győzelem után.

AFP PHOTO / Ben Stansall

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában