Női kéziseink súlyos vereséget szenvedtek az oroszoktól

B-CSOPORT

Magyarország–Orosz csapat 31–38 (17–22)

ÖSSZEFOGLALÓ

Nem mondhatjuk, hogy a legjobb előjelekkel várhattuk az oroszok elleni csoportmeccset. Előbb a hét elején elvesztettük a csapatkapitány Kovacsics Anikót (a vállsárülést szenvedett irányító azóta már haza is tért Magyarországra), majd fájó vereséget szenvedtünk Brazíliától. A többi meccs eredménye sem alakult számunkra kedvezően, így nagy szükség lett volna egy bravúrra az orosz csapat ellen.

Abban bízhattunk, hogy az ellenfél sem brillírozott eddig, a svédektől kapott sima zakó után az orosz szövetség forró fejű elnöke, Szergej Siskarjov egyenesen belengette, hogy 24 órán belül komoly változások várhatóak. Ekkor felsejlett a decemberi Eb, ahol a helyosztó előtt menesztették Ambos Martínt. Végül Alekszej Alekszejev a helyén maradt, de a viszonyokat jól jellemezte, hogy az alelnöki tisztséget betöltő korábbi legendás kapitány, Jevgenyij Trefilov kijelentette, egyetlen profi sincs a keretükben. Aludva egyet a történtekre, finomított a szavain, de közben az orosz sajtóban arról írtak, a játékosokat eltiltották a közösségi média használatától.

Nagy akarattal kezdtük a meccset, a kispadunkon helyet foglalók már az első sikeres védekezésnél úgy pattantak fel a helyükről az öklüket rázva, mintha legalább a hajrában járnánk. Szükség is volt az erőfeszítésre a hagyományosan fizikai fölényben játszó ellenféllel szemben, sajnos azonban csak rövid időre tudtuk az orosz támadások útját állni.

Az ellenfél sztárja, Anna Vjahireva egy rossz passzból is eltette a labdát Bíró Blanka lába mellett, de a keretbe becserélt Vladlena Bobrovnyikova fürgeségével is sok problémát okozott. A bajainkat csak tetézte, hogy kifordult Szucsánszki Zita korábban műtött jobb válla, miközben a csapatorvos az öltözőbe kísérte, hogy helyretegye, az irányító mutatta is a lelátón helyet foglaló ferencvárosi társának, Angela Malesteinnek, hogy ebből nem lesz folytatás. Ezzel alaposan beszűkültek a variációs lehetőségeink, hiszen csak a fiatal Vámos Petra maradt a csapat mozgatására.

Elek Gábornak rövid időn belül kétszer is időt kellett kérnie, miután a rossz passzaink és lövéseink után indulni tudtak az öttel ellépő oroszok. Hiányzott a visszarendeződés mellett a kapusteljesítmény, de sokszor a védelem sem adott támpontot Bírónak és Janurik Kingának. Az első félidőben kapott 22 gól nem sok jóval kecsegtetett, leginkább Klujber Katrin heteseivel tartottuk úgy-ahogy a lépést (17–22).

„Gyerünk, csajok!” – üvöltött az üresen kongó Jojogi-aréna nézőteréről Malestein, és el is kélt minden biztatás.

A félidei különbségnél ugyan sikerült megfogni a meccset, de onnan egy tapodtat sem tudtunk feljebb zárkózni, ugyanis mindig érkezett az orosz válasz. Szucsánszki hiányában Tomori Zsuzsanna volt, hogy irányítót játszott, de az ő energiáival a védekezésben betöltött szerepe miatt is csínján kellett bánni.

Érdekes volt hallani, hogy az oroszoknak mintha két kapitányuk lett volna, ugyanis míg a kispad előtt Alekszejev osztotta az instrukciókat, addig a túloldalon Trefilov sem tudott kibújni a bőréből, és a rá korábban jellemző stílusban ordibált a játékosok felé. Pedig sok oka nem volt az idegeskedésre a szívproblémával is kezelt szakembernek, mert az oroszok biztosan őrizték az előnyüket, amiben Viktorija Kalinyina védéseinek is fontos szerepe volt.

Az orosz csapat 38–31-re nyert, amivel ugyan matematikailag még nem szálltak el a továbbjutási esélyeink, de ehhez a svédeket és a spanyolokat is le kell győznünk a hátra levő két fordulóban.

ELEK GÁBOR MÉRKŐZÉS UTÁNI ÉRTÉKELÉSE IDE KATTINTVA OLVASHATÓ EL!