Vizsláson ünnepelték a vármegyei bányásznapot, elismerések „hadát” osztották ki

Trombita, fagott, klarinét és kürt hangja szólalt Vizsláson a napokban, amikor is a Bányász-Kohász Fúvószenekar muzsikája a 73. Nógrád Vármegyei Bányásznap kezdetét hirdette. Az esemény első állomásaként a község bányásznapi megemlékezése és koszorúzási ünnepsége zajlott le. Ahogy arról portálunk korábban már beszámolt, a vizslási bányász emlékműnél Dobor István, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) Nógrád Megyei Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottsága elnöke szólt az egybegyűltekhez. Beszédében egyebek mellett felidézte szűkebb hazánk bányászati múltját, fénykorát, majd a dicső korszak végét. Ezután a résztvevők elhelyezték koszorúikat az emlékműnél, amelynek falán 24, bányaszerencsétlenségben életét vesztett vizslási bányász neve sorakozik.

A megjelentek ezt követően átvonultak a település nagyszínpada előtti térre, ahol elsőként Sándor József, Vizslás polgármestere köszöntötte az asztaloknál helyet foglalókat. Mint mondta, a szénbányászat, illetve a nehézipar a korábbi évtizedekben betöltött meghatározó szerepét nem vitathatjuk és nem feledhetjük.

– A bányászathoz kapcsolódó kulturális és erkölcsi tradíciók ma is élnek és hatnak, s így Vizslás jelenének is szerves részét képzik. Mindez azért lehetséges, mert értékeket hozott létre ez a korszak, olyanokat, amelyeket őriznünk kell, és tovább kell adnunk utódainknak – hangsúlyozta a polgármester, aki később is elismerően szólt a bányászok erényeiről, majd kiemelte: meggyőződése, hogy be tudják és be akarják építeni a polgárosuló környezet új értékrendszerébe, a polgárosodás folyamatába a munkás-, és benne a bányász-kultúra értékeit.

A 73. Nógrád Vármegyei Bányásznapon köszöntőjében Skuczi Nándor, a Nógrád Vármegyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke többek között felidézte a magyar bányászat múltját, amellyel kapcsolatban azt is megjegyezte: a középkorban annyira jó hírük volt a magyarországi bányászoknak és a bányászatnak, hogy a XV. században Angliába, Olaszországba és Franciaországba is magyar szaktudást kértek. Hozzátette: Észak-Kelet Nógrádot a szén, illetve a szénbányászat emelte rá Magyarország gazdasági térképére a XIX. század második harmadában főként Rót Flóris mérnöki munkájának köszönhetően.

– Számunkra, nógrádiak számára a szénbányászat meghonosodása és felfutása jelentette a bányászat és az arra épülő nagyipar megjelenését. Emellett mindenképp meg kell említenem a kőbányászat vármegyei jelentőségét is, emlékeztetve rá, hogy a nógrádi macskakő meghódította Európát Szegedtől Párizsig – fejtette ki Skuczi Nándor, aki a szénre visszatérve elmondta, hogy a „fekete gyémánt” nélkül Nagybátony vagy Salgótarján ma ugyanúgy faluként létezne, mint Vizslás. Mint kifejtette, a környéken az 1950-es években 44 akna működött, 1956-ban pedig 3,1 millió tonna volt a termelés. Végül az 1960-as évekre már csak Kányás, Tiribes, Ménkes és Szorospatak maradt a bányák közül. A vármegyei közgyűlés elnöke a bányászok bátorságát és legendás összetartásukat méltatva aláhúzta, hogy a bányász szolidaritás fogalommá vált. Végül úgy fogalmazott, hogy napjainkra a bányászat ugyan megszűnt, azonban a bányászat emlék fennmaradt.

A 73. Nógrád Vármegyei Bányásznapon Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke elmondta, hogy annak idején a szénbányászattal elindult egy folyamat, amely a nógrádi térségben hozott egy változást: a szénre épülő villamosáram-termelés energiát adott például az üveggyárnak, kályhagyárnak, és egyéb más üzemeknek. Rabi Ferenc arra is rámutatott, hogy mindebből kialakult egy olyan innovatív munka, amely kihatott Európára, és a világra is.

– A bányásznap arról is szól, hogy próbáljunk a jövőbe tekinteni. A klímaváltozás miatti kihívások a szénbányászt megszűnéséhez vezettek. Szakszervezetünk régóta hangsúlyozza, hogy meg kell keresni a tisztaszén technológiák bevezetésének és versenyképessé tételének lehetőségét. Mivel az energiatermelés tekintetében jelentős hazai erőforrásról van szó, azt is meg kell nézni, hogy hogyan és milyen módon lehet környezetbarát módon hasznosítani a szenet – emelte ki beszédében a BDSZ elnöke, aki azt is elárulta, hogy ezzel kapcsolatban már kísérletek is zajlanak. Hozzátette: a szakszervezetük európai szinten is kezdeményezte a kritikus nyersanyagoknak támogatott kibányászási lehetőségét.

– Abban az esetben, ha a szabályozók jól működnek, illetve ha meg lesz a megfelelő ösztönzés és megvalósíthatóvá válik e termék éghajlatváltozás nélküli felhasználása, akkor lesz jövője a szénnek is, és egyéb ásványi nyersanyagoknak is – húzta alá Rabi Ferenc, aki emellett elárulta, hogy a bányászok mindig odafigyeltek arra a településre, ahol dolgoztak, és igyekeztek közösségi élettel megtölteni a községet. E célból fúvószenekarokat, sportegyesületeket és egyéb más szervezeteket is létrehoztak. Hozzátette: bízik abban, hogy a BDSZ Művészeti Nívódíjának átadásával hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a napjainkban működő egyesületek továbbvigyék ezt a tevékenységet, és átadják a kultúrájukat a közösségeknek.

Végül Becsó Zsolt országgyűlési képviselő zárta az ünnepi köszöntők sorát. Beszédének középpontjában a bányász társadalom identitásának méltatása állt, amellyel kapcsolatban kiemelte: van mire büszkének lennie a nógrádiaknak. A honatya a természeti környezet, a gasztronómia, vagy épp a szűkebb hazánkhoz köthető híres emberek – így például Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Zenthe Ferenc vagy épp Tolnay Klári – mellett emelte ki a bányásztársadalom valamennyi tagját.

– Ők voltak azok, akik munkájukkal, összefogásukkal és példamutatásukkal naggyá tették ezt a kis megyét. Bármit hozzon is a jövő, azt gondolom, hogy az utánunk jövő generációknak nem csak feladata, hanem kötelessége is lesz, hogy hasonló módon emlékezzen meg a bányásztársadalom valamennyi még élő, vagy már körünkből távozott tagjáról – hangsúlyozta Becsó Zsolt.

A vármegyei bányásznap elismerések átadásával folytatódott. Idén a BDSZ Művészeti Nívódíjára a döntéshozók Patakfalvi Zoltánt, a Bányász-Kohász Fúvószenekar tagját találták érdemesnek, míg a BDSZ ezüst emlékgyűrűjével és az ahhoz tartozó oklevéllel Skuczi Nándort ismerték el. Ezután a BDSZ elnökének elismerő oklevelét adták át Orosz Józsefnének, Baranyi Ákosnak, Három Bélának, Sándor Józsefnek, illetve Tóth Sándornak. Nógrád Vármegye Közgyűlése díszoklevelének átvételéért Sulyok Oszkár Jánosnét, Almási Jánosnét, Homoga Lászlót, Nagy Józsefet, Nádasi Józsefet és Ruskó Sándort szólították a színpadhoz. Emléklapban és emlékkorsóban részesült Borkovics László a mátranováki bányász alapszervezeti tagságának 70. évfordulója alkalmából. Szintén emléktárgyat vehetett át Adame Józsefné és Cseh László a salgótarjáni alapszervezetben, illetve Tóth János a szuhai alapszervezetben töltött 65 évért. Szintén kiszólították az elismerés átvételéért Kakuk Vilmosnét, aki 60 évvel ezelőtt lépett be a vizslási alapszervezetbe, illetve Ripsz Ferencet is, aki 50 éve tagja a nagybátonyi alapszervezetnek. Végül a BDSZ Nógrád Megyei Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottsága elnökének elismeréséül emlékvázát adtak át Kadlót Andrásnénak, Takács Lászlónénak, Urbán Gabriellának, Lantos Sándornak és Zatykó Gyulának. Emellett ajándékkal kedveskedtek a szervezők Puszta Kornélnénak, valamint Borbála oklevelet vehetett át Zugya József. 

A nap folytatásaként kulturális műsort hallgathattak és tekinthettek meg a vendégek. A jó hangulatról a Havanna Senior Tánccsoport, a Kazári Népdalkör, a Vizslási Százszorszép Menyecskekórus gondoskodott, majd a közönségnek Franczuz Erika énekelt.