Aytron Senna: a nap, amikor megváltozott a Forma-1

Az autóversenyzés királykategóriája mindig is az egyik legveszélyesebb sportnak számított, a hőskorban a teljesítmény és a sebesség mindig is a biztonság előtt járt. Szinte nem telt el úgy idény, hogy valami ne veszítette volna életét a versenypályákon. Jim Clark, Bruce McLaren, Jochen Rindt csak hogy a legismertebb neveket említsük, de a lista sajnos nagyon hosszú.

A tarthatatlan állapoton ellen fellépő „versenyzői szakszervezet” – Jackie Stewart vezetésével – aztán szép lassan elérte, hogy mind az autók, mind pedig a pályák egyre biztonságosabban legyenek. Míg az 1970-es években majd minden évben elveszített valakit a sportág, a következő évtizedben már „csak” két életet követelt az aszfaltcsík, az 1982-es idény Gilles Villeneuve és Riccardo Peterson számára bizonyult végzetesnek.

A következő 12 évben – hála a folyamatos biztonsági fejlesztéseknek – nem történt tragikus kimenetelő baleset. A 90-es években aztán már sokan azt gondolták, hogy az F1 végképp megszűnt életveszélyes sportnak lenni. De aztán jött a 45. szezonban a San Marinói Nagydíj…

Baljós előjelekkel indult az 1994-es világbajnoki sorozat harmadik versenye. Rubens Barrichello ijesztő balesete és egy osztrák pilóta, Roland Ratzenberger szombati időmérős halálos ütközése mindenkit sokkolt. Egy aznapi interjúból kiderült, hogy Senna azon is elgondolkodott, hogy elinduljon-e a futamon, sőt, hogy folytassa-e versenyzői pályafutását. Az akkor már háromszoros világbajnok már életében legenda volt, milliók szerették és bálványozták. Úgy érezte nem hagyhatja cserben rajongóit, így végül mégis rajthoz állt.

A másnapi futam is egy hatalmas csetepatéval indult: Pedro Lamy és JJ Lehto balesetéből szerencsére mindenki sérülés nélkül jött ki, a pálya helyretétele közben a pilóták a biztonsági autó mögött köröztek. Az újraindítás követően azután nemsokkal bekövetkezett a sportág történetének minden bizonnyal legismertebb balesete: Senna nem tudta bevenni a Tamburello-kanyart, és óriási sebességgel a pálya melletti betonfalnak csapódott. A jobb első kerék felfüggesztése a brazil sisakjába fúródott. Gyors helyszíni ellátás követően egy mentőhelikopterrel a bolognai kórházba szállították. Bár hivatalosan csak este hat óra után jelentették be, később kiderült, hogy a halál időpontjának az ütközés idejét jelölték meg.

Sportemberi nagyságát mi sem mutatja jobban, minthogy az autójából a testét kiszedő orvosok egy véres osztrák zászlót is találtak mellette. Aytron Senna a verseny végén ezt tervezte lobogtatni elhunyt versenyzőtársa emlékére. A futamot végül befejezték, a verseny egy feltörekvő fiatal pilóta nyerte, aki az idény végén megszerezte első világbajnoki címét is. Michael Schumacher volt az.

Temetésén másfél millió ember vett részt és háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el az országban. A baleset körülményeit a mai napig sem sikerült tisztázni. Frank Williamset és csapatát hosszú évek pereskedése után végül fementették, de ez már mit sem változtatott azon, hogy a sportág elveszítette legendás alakját.

Ayrton Senna da Silva négy csapat színeiben (Toleman, Lotus, McLaren, Williams) 162 nagydíjon 41 győzelmet és három világbajnoki címet (1988, 1990, 1991) szerzett. Hatvanötször indulhatott a rajtrács első helyéről, pályafutása alatt 610 pontot szerzett és 2987 kört teljesített az első helyen. Élt 34 évet…